Recept: Végy egy kilónyi jó minőségű étcsokit, temperáld, öntsd
szív alakú formába. Várj úgy kb. egy órát, amíg a csoki szépen
kijön a formából. (Közben készíthetsz pár kiló töltött
szívdesszertet, hogy jobban teljen az idő.) Végy egy kis fehér
csokit, temperáld azt is. Szilikonos papírból hajtogass kis
papírtölcsért, töltsd meg a fehér csokival, és hirtelen
felindulásból rajzolj mintát a dermedt csokiszívre. Etesd meg
Valentinnal, vagy bárki mással, esetleg tedd ki a kirakatba. Ezzel
a példánnyal ez utóbbi történik.
Imádom az olaszokat! Ezt a mondatot 48 óra alatt nagyjából
tizenötször mondtam el a hét végén. Ebből a 48 órából 20-at autóban
töltöttünk, hetet viszont egy cukrászati vásáron, Riminiben. Sajnos
a hét óra kevés volt arra, hogy az összes pavilont végigjárjuk
(volt vagy 15). Egyszerűen képtelenek voltunk a csokoládés
kiállítóktól elszakadni.
Hihetetlen, mennyi dolog van a világban, és nekünk itthon
többnyire fogalmunk sincs ezekről. Persze ez nem csak a csokival
van így. Na de az a rengeteg szín és forma, és ötlet, és gép és íz,
amivel a Sigep-en találkoztunk!
Azt se tudtam, hova kapjam a fejem! Méterenként volt valami show,
elképesztő csokikompozíciókkal.
Az olaszok amúgy is a látvány, a dizájn nagymesterei, hát itt is
kitettek magukért. Persze a Valentin meg a Húsvét volt a fő
attrakció, a görögdinnye méretű tojásformáktól a nyuszimintás
matricákon át az ágyban heverésző giccses malacpárig volt ott
minden.
Pár ötletet és formát mi is magunkkal hoztunk - a malacokat nem.
Azért pár újdonság hamarosan lesz a Keserédesben is.
Még nyár végén kerestek meg az egyik magazintól, hogy találjak
ki valamilyen alternatívát a zselés és más túlédesített
szaloncukrok helyett. A feladat izgalmasnak tűnt: édesség, amiben
alig van cukor, mégis finom? Mivel szorított az idő, az itthon
fellelhető édes hozzávalókból láttam neki a kísérletezésnek. Volt
itthon mazsola, kandírozott gyömbér, aszalt szilva, dió, és
tesztelésre némi francia fehér csokoládé. A felaprított aszalt
gyümölcsöket olvasztott csokival dolgoztam össze, hozzákevertem egy
kevés darált diót, ízesítettem egy csipet fahéjjal. Jól
összegyúrtam, majd beraktam a hűtőbe, hogy a 25 fokos melegben
kicsit megkössön a csoki. A masszát virsli vastagságúra sodortam.
Mivel töredezett, adtam hozzá még bőven kakaóport. Amikor szépen
összeállt, szaloncukor méretűre daraboltam, és temperált fehér
csokiba mártottam. Már csak a csomagolás volt hátra, amire pont 10
percem maradt. Selyempapírból vágtam egy csíkot, abba tekertem bele
a megdermedt szaloncukrokat. Úgy is jól néztek ki, csak hiányzott a
csillogás.
Egyetlen csillogó papírféle volt otthon, az alufólia, úgyhogy
abból kapott ünnepi ruhát az édesség, ami váratlanul finomnak
bizonyult. E recept alapján készül azóta is a Keserédes
gyümölcsgolyó nevű bonbonja, ami vevőink egyik kedvence.
Szaloncukor formában ma készítettem ismét, a
TV2 Mokka című műsorában.
Itt folytatódik.
Nem hiszem el, hogy a boltokban már karácsonyi zene szól! Pedig
de. Ünnepélyesen fogadom, hogy nálunk nem csendül fel egyetlen
jingle bell sem.
Csokimikulások már fel-feltünedeznek felénk is, de ezt még nem
nevezném járványszerűnek. Viszont egyre több vevő jön
csokipasztillákért és tanácsokért , mert magáncsokit akar
készíteni. Úgyhogy elhatároztuk, hogy tartunk egy bonbonkészítős
csokiklubot. Valójában trüffelt és reformszaloncukrot készítünk
közösen, meg elárulunk egy-két apró trükköt, így elkerülhető a
sikítófrász a csokitól csöpögő konyha közepén.
A klubdélután november 14-én délután 5-kor lesz ott, ahol
szokott: Carmella Kávézó, XIII. Bp, Katona József u. 24. Részvételi
díj 3000 Ft, ennek következtében mindenki szolidan telezabálhatja
magát csokival.
Gyertek, csak előtte küldjetek egy e-mailt ide:
keseredescsokolade@gmail.com. Mivel elég szűkös a hely, célszerű
előre bejelentkezni.
És csak nem bírom megállni dicsekvés nélkül, itt is muszáj
megmutatnom :)
Futnak az emberek a dolguk után, ahogy szoktak, sietnek el a
bolt előtt. Aztán megtorpannak, amikor meglátják a
Dolgot.
Van, aki csak kicsit torpan, mosolyog egyet, és fut tovább. A
ráérősebbek meg is állnak, jól megnézik, hogy ez a Valami tényleg
az-e, aminek látszik. Csoki? Ez mind?
Akik kettecskén torpannak, meg is vitatják: te, nézd már! Azta!
És tele szájjal nevet mindegyik bámészkodó, ez a legjobb az
egészben. Szerencsére nagyon sokan be is jönnek, hogy megnézzék: ha
ilyen csuda Dolog van a kirakatban, akkor vajon mi lehet bévül?
Bizony, ezeket mind enkezünkkel szobrottuk, a Timi meg én.
Beledolgoztunk a kirakatba 10 kiló csokit, és három napot. Azt
hiszem, munka közben egyikünk se szórakozott még ilyen jól,
miközben kitaláltuk, megterveztük, elkezdtük, néha elrontottuk és
újrakezdtük, színeztük és hajlítottuk, olvasztottuk és
fagyasztottuk. Közben káromkodtunk, kacagtunk, izgultunk,
rengeteget tanultunk, és már terveztük a következőt. Aztán kész
lett, és mi lestük a hatást, ami nem is marad el. Jönnek az
emberek, és nem akarják elhinni, hogy tényleg csokiból van. Pedig
bizony abból, mi másból?
Te jó ég, már több, mint egy hónapja nem írtam blogot!
Ebből is látszik, hogy munka van, rengeteg. Ma például pálinkás
bonbonok készültek, aztán rumos trüffel, narancsos nugát és sós
karamella, ja és csokis fudge. Nem egyedül vagyok ám ilyen ügyes,
lett nekünk egy Timink, aki már egy valóságos cukrász, és roppant
hatékony. Na jó, megyek is aludni, holnap is szép hosszú nap lesz,
bár pihenés- és jutalom gyanánt a délutánt a boltban töltöm.
Ez szép menet volt! Ennyi ember még sose fordult meg egy nap
alatt a Keserédesben, mint a Pozsonyi Pikniken. Ketten, hárman is
alig győztük a rohamot. Sajnos a programokra se tudtam kimenni,
pedig pár dolgot szívesen megnéztem volna a környéken.
A hajtás már reggel kezdődött, még gyorsan be kellett fejeznem a
chilis trüffeleket, és aztán minden csokit beszállítottunk a
boltba. Megmértem a dobozokat, 24 kiló csoki készült a piknikre.
Bevittük még a csokiszökőkutat, meg a fondüztetéshez szükséges
dolgokat is. Pillanatok alatt iszonyatos kupi lett a boltban, csak
álltam, és pislogtam, hogy is lesz ebből mindjárt nyitás.
Szerencsére jöttek a többiek, és pár óra alatt valahogy minden a
helyére került. Számos gyerekünk és a barátaink gyerekei
rendezőként piknikeztek, ők egész nap a bolt és a programok,
illetve a Pozsonyi úti csokifondü helyszíne között futkorásztak.
Velünk volt még a rendkívül izgatott Zazi tacskó is, aki folyton a
vevők lába alá keveredett, néha meg egyszerűen meglépett a boltból.
Sokszor ölben hozták vissza vadidegenek. Egyszer - kutyapisiltetés
ürügyén - kimentem a Pozsonyi útra, és döbbenten láttam a tömeget.
Álmomban se gondoltam volna, hogy ilyen sokan eljönnek! Óvatos
becslések szerint legalább ötezren voltak!
A csokifondü nagyon népszerű volt, kétszer szaladtam ki
feltölteni a gyümölcs- és csokikészletet, mindig hosszú sorok
kigyóztak az asztalunk előtt. A lányok-asszonyok nagyon ügyesen
állták a sarat, kint is, bent is.
Az mindárt a legelején kiderült, hogy italokat - kávét, jeges és
forró csokit nem tudunk adni, mert egyszerűen nem fértünk el az
edényekkel és poharakkal. Páran ezt rossz néven vették, tőlük
utólag is elnézést kérek. A Zuram szegény - úgy is, mint a Piknik
egyik főszervezője - néha besegített a kiszolgálásban, de közben
folyton el kellett rohannia valahová. Gyakorlatilag egész nap
legalább két helyen volt egyszerre.
Eljött az egész család, de persze senkivel se tudtam egy rendes
mondatot váltani, mert közben tele volt a bolt. Jöttek a barátok és
üzletfelek is, akikkel szintén nem igazán tudtunk foglalkozni, de
megértőnek tűntek...
Ami számomra a legfontosabb, hogy a saját készítésű csokik
nagyon jól vizsgáztak. Szerették és vitték őket, a legnagyobb
favorit a sós karamella volt, na és a szilvapálinkás trüffel.
Legelsőként a Kávéscsésze névre hallgató bonbonok fogytak el.
Kísérleti példányok voltak, de úgy tűnik, állandó szereplők lesznek
a pultban.
Nagy dilemma volt, hogy mikor zárjunk be. Hivatalosan 7-ig
vagyunk nyitva, ám a piknik 10-ig tartott. Mivel 8-ra nagyjából
elfogytak a csokik, ez el is dőlt volna, ha a vevők nem gondolják
másképp. Így kb 9-kor zártunk, és az utána következő mosogatás,
üres doboz pakolás bizony nem hiányzott már, de persze ilyenkor
merül fel a kérdés, hogy most dicsekszem, vagy panaszkodom...?
Majdnem olyan izgatottak vagyunk, mint két évvel ezelőtt,
a Keserédes nyitása előtt. Most az izgalom oka: vajon tetszenek-e
majd a vevőinknek saját készítésű csokijaink? Hetek óta olvasztom,
keverem, szórom, formázom, csomagolom őket, és minden egyes
darabnál arra gondolok: ennek is hogy fog örülni valaki! De vajon
ízlik-e majd neki? Mit szól hozzá? És vajon visszajön-e újra,
hogy megkóstoljon egy másikat is?
A táblás csokik már készen vannak, ma csomagoltam az utolsó
táblákat.
Most a bonbonok vannak soron, a gyümölcsös-marcipánosok nagyja
is szállításra és kóstolásra vár. Ma lettek készen a
málnásak.
Már csak négy napom van rá, hogy mindent elkészítsek, 28-án, a
Pozsonyi Pikniken
"mutatkoznak" be a keserédességek. A piknikre egyébként is várunk
mindenkit, egy falat csokifondüvel.
Már himnusza is van, mármint Újlipóciának! A Pozsonyi
Piknikre készült, ősbemutatója augusztus 28-án lesz, a Pozsonyi
úton. Várunk mindenkit együtténeklésre, addig is lehet gyakorolni,
íme:
Piknikezni fogunk,
illetve remélem, ti jöttök majd hozzánk piknikezni. Augusztus 28án
Budapesten, az Újlipótvárosban lesz a hepaj, közelebbről a Pozsonyi
úton és környékén, pl nálunk, a Katona József utcában is.Lesz itt
mindenféle, lásd a linkelt honlapot. A csokiboltban csokifondüzni
lehet majd például, és ezen a napon mutatjuk meg először a
csokiimádóknak saját készítésű, Keserédes márkanevű
csokoládéinkat.
Lesz pozsonyi kifli
sütő verseny, amelyen bárki indulhat, a lényeg, hogy valami
egyedit sikerüljön összekifliskednie. Mi azt hiszem,
megpróbálkozunk a csokis változattal, olyat még úgyse ettem. Hogy
kié lesz a legjobb pozsonyi kifli, arról az általam is nagyra
becsült gasztroblogger és szakácskönyv szerző, Fűszeres Eszter dönt majd.
A Keserédes újdonságai közül pedig itt az egyik: mogyorós sós
karamella, remélem, ízleni fog!
Lehúzzuk a rolót a csokiboltban. Na nem örökre, csak
augusztusra. Nem, nem megyünk szabadságra, helyette gyakorlatozni
fogunk a csokiműhelyben, hogy szeptemberre tökéletesítsük a
receptjeinket.
Szóval még egy hétig nyitva tartunk, és úgy döntöttünk,
ezen az egy héten hadd hulljon a csokieső! Keddtől péntekig, minden
nap újabb 10 százalékkal olcsóbban adjuk az összes csokinkat,
persze ameddig a készlet tart. Kedden minden csokiból 10, szerdán
20, csütörtökön 30, pénteken 40 százalék kedvezményt adunk. Sőt,
pénteken délután 5-7-ig a maradékot féláron kínáljuk!
Ez volt az első "termék", amivel felavattuk ma a
csokiműhelyt. És készült néhány tábla mandulás is, próbaképpen,
csak hogy kipróbáljuk az új formákat.
A bonbonok holnap jönnek.
A Keserédesben július végéig szép fokozatosan jelennek meg majd
a saját márkás csokijaink, persze a korábbi, máshonnan származó
kedvencek megtartása mellett. Remélem, néhány új kedvenccel mi is
szolgálhatunk.
A teljes termékpalettánk az augusztusi nyári szünet után, a
szeptemberi újranyitáskor kóstolható végig a boltban.
Hogy miért nem írtam eddig a műhelyről? Ennek több oka is van.
Egyrészt nem akartam "elkiabálni", nehogy valamiért ne jöjjön
össze. Másrészt meg - okulva a boltnyitás nyilvános dokumentálásból
- rájöttem, hogy nem kell feltétlenül mindent világgá kürtölni.
Naiv voltam, és hál'Istennek még mindig az vagyok, de hülye talán
már nem annyira :)
Mindenesetre ez is egy izgalmas időszak, és azért majd néha
mesélek is róla. Hátha érdekel valakit...
Lesz nekem egy kávézóm - ezzel a címmel futott kerek egy évig a blogom. Ez alatt az egy év alatt nagyon sok minden történt, például nem lett kávézóm. De lett egy csokiboltom! Ha eddig érdekelt, hogyan valósul meg egy álom, olvass bele néha abba is, hogyan működik az üzlet!
Újságíróból lett csokiboltos - ez volnék. Azért az újságírásról nem mondtam le végleg, mert írni kell, írni jó. Még blogot is.
Ám ha te inkább a csokiboltra vagy kíváncsi, akkor nézd meg személyesen!
Keserédes Csokoládébolt, XIII. Budapest, Katona József utca 22. H-P: 11.00-19.00, Szo: 10.00-14.00
www.keseredes.hu
A Blogter Magyarország egyik vezető blogszolgáltatója. Blogolás, ismerősök, mikroblog is elérhető a rendszerben. Regisztrálj vagy lépj be.
Unicumos bonbon - Merthogy ilyen is van nekünk, sőt, igény is mutatkozik rá. Mostmár. Arról jutott eszembe, hogy Összetett kollegina megörült, mikor elárultam, mennyit bénázunk (-zom) még mindig csokibolt ügyben. Ilyen volt az Unic... - 1 éve
Térdelőrajt - Ma este aláírtuk a bérleti szerződést, és megkaptuk a kulcsokat az üzlethez. Újra körbemértünk mindent, odacsődítettünk a következő napokra mindenféle mesterembereket. Bár már vége a szabadságnak, a napi rendes mun... - több éve
Dúlás után - Bár igazán élveztük a karácsony előtti pörgést, azért jó, hogy most pár napig nem kell a bolt felé se nézni. Néha elképesztő tömegek érkeztek vásárolni, és képesek voltak egyetlen nap alatt lepusztítani a polcokat. ... - több éve
